Blog



április 21, vasárnap – Levelek haza: Malájzia és az útonlevés pszichológiája

Share to Facebook Share to Twitter Share to Twitter Share to Twitter

KÖZZÉTETTE: zoli    CÍMKÉK:      KÖZZÉTÉTEL DÁTUMA:  April 21, 2013



Melaka, Malaysia, Malájzia, Melacca, Cheng Hoong Teng Temple, Cheng Hoong Teng Templom, Chinese buddhist temple, Kínai buddhista templom, Kínai nyged, China town, Bukit China Szingapúr után újra Malájzia felé vettük az irányt, elgondolkoztató volt látni a városszélén fekvő ipariterületet, ahol a világ összes ismert gyártó/szolgáltató vállalatának van telephelye. Közel egy óráig tartott az autópályán elmellőzni, ezt a szakaszt, ami biztosítja a városállam fejlettségéhez az anyagi hátteret. Magyarországhoz hasonlítva úgy lehet elképzelni, mintha Budapest és Gödöllő között összefüggő sorban állnának százával a cégek, az ott lévő kb 5 helyett. Malájziába belépve Melaka felé vettük az irányt azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy ha tetszik, akkor eltöltünk akár egy hónapot is ott. Tetszett. Két hónap lett. Első hallásra, valószínűleg másodikra is, furcsán hangozhat, hogy egy ilyen utazás során ahol állandóan úton lehet, hétről-hétre újabb és újabb országokat, embereket, kultúrákat ismerhet meg az ember, miért marad 2 hónapig egy helyen. Ráadásul, egy kis városban, ahova az országba érkező legtöbb ember valószínűleg el sem megy vagy csak 2 éjszakát tölt ott. Azonban más utazók blogját olvasva és beszélgetve velük, nyílvánvalóvá válik, hogy ilyen hosszú utazás során (nemcsak minket) mindenkit elér az a pont, amikor hagyni kell leülepedni az élményeket, hogy legyen helye az újaknak. Máskülönben, könnyen belesik az utazó abba a csapdába, hogy csak megy, mert viszi a lába előre és szépen sorban pipálja ki a látnivalókat. Ellenben nem tudja befogadni azt amit tapasztal, mert nincs hova, még mindig tele van az elmúlt hónapokban átéltekkel. Bármilyen furcsán hangzik, de ahhoz hogy ‘valódi’ utazáson legyünk és a legtöbbet tudjuk kihozni ebből az élethelyzetből, ahhoz rengeteg energiát kell belefektetnünk napról-napra, hogy kapcsolatot teremtsünk az emberekkel, a többi utazóval, a helyiekkel, hogy őszinte érdeklődéssel forduljunk feléjük. A dolgok állandó változása, befogadása, majd elengedése erőfeszítést igényel, egyszerűen azért mert szokatlan. Otthoni körülmények között nagyon nehéz észlelni azt, hogy mennyi fix pont van az életünkben: pl az otthonunk, a családunk, a barátaink, a munkahelyünk állandósága elég egyértelműnek tűnik, de ezek mellett ott van még a nyelv, amit beszélünk; az utcák látványa amin közlekedünk; a levegő illata; az ételek íze; a zene amit hallgatunk; az újság, amit olvasunk, a film vagy tv műsor, amit nézünk vagy a bolt ahol vásárolunk, valamint az hogy tudjuk: nyár után, ősz jön, majd tél és tavasz. Igen, még az időjárás változása is állandó, ezért csodálkozunk sokszor hogy még ‘tél van áprilisban’, mert nem ezt szoktuk meg. Mind, mind a hétköznapi állandóságot képviselik, kiszámítható, fix. Természetesen ezekben a dolgokban is benne van az állandó megújulás csak ezt sokszor nem is észleljük tudatosan. Az utunk során, ezek az otthoni megszokások, a biztonságos változatlanság képviselői, egy csapásra eltűntek a Nepálba való megérkezésünkkor, és attól a pillanattól kezdve átvette a helyüket a vonatkozási pontok nélküli állandó változás, ahol minden héten kicserélődik minden. Változás = rizikó és lehetőség. Csak két dolog jön veled végig, a társad és saját magad. Ha meg akarod élni az utazást teljes egészében, akkor ott kell lenned, ahol vagy, nem teheted meg Indonéziában, hogy arról elmélkedsz milyen jó volt Ladakhban vagy milyen jó lesz Thaiföldön, mert akkor miért vagy ott ahol vagy. El kell engedni dolgokat, hogy legyen helye az újnak. Ez viszont fárasztó is tud lenni, mert szokatlan, nem ehhez edződünk a mindennapokban.

Melaka, Malaysia, Malájzia, Melacca, Kínai negyed, China town, Bukit China, Mods CafeSzóval így érkeztünk meg Melakába és mivel megtaláltuk ezt a különleges kisvárost így egy időre itt ragadtunk. Itt, ahol a 17. századi Portugál telepesek és a kínai kereskedők leszámazottai, a muszlim malájok és az indiai bevándorlók élnek együtt, egy fantasztikus óvárossal megáldott településen. Nem hiszem, hogy van még olyan hely a világon ahol a kínai buddhista kolostor, a muzulmán mecset, a hindu és a keresztény templom egy utcában elfér egymás mellett, mindez gyarmatosítás korabeli épületek között. Az előbbi okok miatt elég csendesen teltek a hétköznapjaink. A reggeli jóga után elkészítettük a reggelinket. Hűtő és konyha!! Óóó micsoda öröm! :) Otthoni ízek paradicsom, uborka, hagyma, feta sajt! Utána általában elbicajoztunk a helyi Starbucks-ba vagy átsétáltunk a fantasztikus Mods kávézóba. Néztünk valami büntető filmet Howard gyűjteményéből, este pedig meglátogattuk az indiai vagy a pakisztáni éttermet, ahol már annyira ismertek, hogy a pincér már a mecsetben szólt, ha nincsenek nyitva este (“we are closed today, my friend”) És nagyon sok érdekes utazóval ismerkedtünk meg mint például egy francia családdal, akik 4! , 4 és 12 év közötti gyerekkel biciklivel jöttek Franciaországból! A 9 hónapig tartó úton végig tekertek észak Európán keresztül Moszkváig, ahol a Transzszibériai vasúttal elrobogtak a Mongol határig, majd visszaszállva a kétkerekűre áthajtottak Mongólián, Kínán, Laoszon, Kambodzsán, Thaiföldön keresztül egészen Malájziáig, ahonnan egyébként átrepültek Indiába és ha jól tudom Nepálban ért véget az útjuk. Nyílván elgondolkozik az ember, hogy van-e, lehet-e, olyan élethelyzet, amiben azt mondjuk, hogy utaznék, de én már nem tudok, már túl sok a kötöttség: a munka, a gyerekek…stb…és úgy általában… Hol van a határa a lehetetlennek és a tehetetlennek? Hányszor mondjuk az életben dolgokra, hogy “nem lehet megcsinálni” és akkor találkozunk ilyen hús-vér emberekkel és az egész addigi hittrendszert, ami évekig, évtizedekig polírozgattunk lehet bedobni a kukába. Fantasztikus család. A gyerekek, mindennap maguktól leültek tanulni.

Becak, PenangAmikor megkérdeztük Isabelle-t, hogy ők tényleg önszántukból tanulnak mindennap, akkor elmondta, hogy az utazás előtt meg adták nekik a választási lehetőséget: Kihagynak egy évet vagy mindennap tanulnak és akkor visszamehetnek ugyanabba az osztályba amiben voltak. A gyerekek így döntöttek, nem akarnak lemaradni…De rajtuk kívül is találkoztunk, nagyon sok más érdekes utazóval is. Itt ismerkedtünk meg az első hozzánk hasonló korú és hátterű párral, akik szintén félbehagyták az egyébként jövedelmező, megbecsült állásukat hogy a hosszúutazásuk közben tisztázzák magukban mihez is akarnak kezdeni az élettükkel. Az utolsó információ szerint a Mario valószínűleg folytatja az informatikus munkáját Németországban, Antigoné viszont lehet, hogy nyelvtanárból jógatanár lesz az indiai képzése után. Valamint Andi nagy találkozása volt ‘önmagával’, amikor megismertük a német gépészmérnök Janine-t, aki mondanom sem kell velünk hasonló indíttatásból vágott neki a nagyvilágnak és ugyanúgy hiányzott neki is a ‘kenyér íze’ négy hónap után :)..Meg kell még említenem, hogy Howardnál volt az első találkozásunk magyarral, nevezetesen Balogh Csabával, aki kínában tanul közgazdaságtant, kínaiul. Az embert próbáló tanulmányai közben, a szünidőben Indokínában utazgatott egy pár hetet a szlovák származású barátjával. Sok sikert Csaba a vizsgáidhoz! Nagy élmény volt újra magyarul beszélgetni, a konfucionista közgazdaságtan és filozófia pedig még mindig érdekel ;)…Mindemellett jó volt belelátni a holland Donatella életébe is egy kicsit, aki közel húsz éve, utazik hosszabb-rövidebb ideig, jelenleg az egészéves túlóráit és szabadságait gyüjtötte össze, hogy három hónapot eltölthessen Ázsiában, ahol 1990 környékén járt először, de azóta gyakorlatilag bejárta az egész világot ( és legyőzhetetlen Songpop-ban :) ) Végül, de nem utolsósorban, megtudtuk hogy hova tűntek a varánuszok a folyóból, valamint hogy több évszázados békés együttélés ide vagy oda, azért a maláj malájjal, a kínai kínaival barátkozik. Apropó Howard! Ő a Ringo’s Foyer Guesthouse tulajdonosa, ahol ezt remek időszakot töltöttük és akitől megtanultuk, hogyan kell az utcán nadrágot próbálni. Elég, ha a derekát a nyakad köré illeszted, mivel a nyak kerülete pontosan a derekad fele, ezek szerint… :) Ki nem própáltuk azért…Szóval hipp-hopp elszaladt ez a két hónap az újévekkel együtt. Újra utazunk! Február közepén Anti, Andi öccse, megérkezett Angliából hogy 3 hétig velünk hátizsákozzon. Pár nap Kuala Lumpur után, elindultunk Melaka testvér városa Penang felé. Georgetown, Penang óvárosa, tényleg nagyon hasonlatos, de még a déli kistestvérénél is változatosabb és érdekesebb gasztronómiai élményt nyújt. toncsabeachHárom nap városnézés után, áthajóztunk a thai határnál fekvő, ezért duty-free Langkawi szigetre, ami leginkább a viszonylag csendes tengerpartjáról és az olcsó söréről ismert. Azonban, a malájziai szigettúra következő állomása a Perhentian szigetek volt a különlegesebb. Ez az istenháta mögötti, gyakorlatilag teljes mértékben őserdővel borított trópusi éghajlatú szigetet, csak kizárólag kis méretű csónakokkal lehet megközelíteni, kikötő hiányában. Az odavezető viharos szélben és esőben kellett megtennünk a közel egy órás utat, így a hullámok jó egy-két métereseket dobtak a ladikon, révén hogy Andi nem tud úszni, ez neki egy halálfélelemmel teli utazás volt, de becsületére legyen mondva, ennek ellenére nagyon jól tűrte. A sziget maga egy pár óra alatt gyalog körbejárható egyébként, már ha nem égsz rákvörössé az előző napi snorklingolás közben és fekszel hason napokig a szobában…Filmekbe illő fehérhomokos tengerpart, dzsungel, pálmafa, korallzátony szavak jellemzik a helyet, ahova leginkább a búvárkodni járók utaznak a hihetetlen tengeri élővilága miatt. Antival volt szerencsénk együtt úszni a halrajokkal, tigris cápával és teknősöket is láthattunk a természetes életkörülményeik között. Ez a cápafaj egyébként vegetáriánus, úgyhogy elég biztonságos úszópartner annak ellenére, hogy biztos nem az a legélvezetesebb számára ha emberekkel fürdőzhet. Az irgalmatlan leégés ellenére, egy életreszóló élmény volt ez is. Viszont ezzel együtt, úgy éreztük, hogy paradicsomi környezet ide vagy oda, Anti hazautazása után már kihagyjuk a további fehérhomokos, strandolós szigetek és egyenesen Bangkok felé vesszük az irányt…de erről majd legközelebb…

Teknősbéka a Perhentian szigetnél Tigriscápa







szólj hozzá !









 

Protected by WP Anti Spam