Blog



április 26, péntek – Levelek haza: Thaiföld

Share to Facebook Share to Twitter Share to Twitter Share to Twitter

KÖZZÉTETTE: andi    CÍMKÉK:  , , ,     KÖZZÉTÉTEL DÁTUMA:  April 26, 2013



recliningbuddha Melakában töltött hosszabb pihenőnk alatt jó sok emberrel megismerkedtünk. Mi állandóak voltunk, ők pedig hetente váltották egymást…kétszer. Mivel szinte mindenki észak felöl érkezett és már megjárta azokat a területeket ahova mi tartottunk természetes, hogy megkérdeztük őket mit szerettek a legjobban mit a legkevésbé, és azt is, hogy mit ajánlanak. Egyetértettek abban, hogy a kis tengerparti szigetek csodálatosak, különösen amelyeket még nem ért el a tömegturizmus, Bangkokot egyszer látni kell hogy tud szereted-e, Chiang Mai pedig igazi hátizsákos relax hely, ahol érdemes megpihenni. Abban is, hogy a kaja valószínűleg nem lesz a kedvencünk, mert ugyanazt a pár vega lehetőséget találjuk majd mindenhol, ami hamar unalmassá válhat. És még egy dolgot mondtak: Mindenki kedves és mindenki mosolyog de sok mosoly nem olyan tiszta és őszinte mint a szomszédaiknál.

„ – Miért?

- Nem tudom megmagyarázni, úgy érzed, hogy ez van…meg valahogy látod a szemükben…”

 
 
 

Tervünk nincs de paradox módon valahogy mégis benne volt, hogy megállunk valamelyik vagy több kis szigeten is a déli határ mentén. Donatella az új holland barátunk – huszonvalahány éve majdnem minden évben visszajár, úgyhogy nagy szakértője ennek a térségnek -, egy gyors listát is rittyentett ajánlott szállásokkal együtt. De ahogy az előző bejegyzésben is említettük a tesómmal kitengerpartoztuk magunkat úgyhogy Donatella listája végül egy francia párnak nyújtott nagy segítséget. Miközben mi…

 

vonat…Penangból (Malajziából) az éjszakai vonattal egyenesen Bangkok felé vettük az irányt. Szeretek vonatozni és ezzel nem vagyok egyedül amit a legjobban az bizonyít, hogy nagy szerencsével fértünk fel a vonatra két nappal előtte. (Később Ayatthuyaban már semennyire se kedvezett Fortuna, mert Chiang Mai-ig minden jegy napokra, hetekre előre le volt foglalva. Általánosságban kijelenthető, hogy Ázsiában a vonatjegyet érdemes előre egy jó pár nappal vagy akár egy héttel előre is lefoglalni (ha van biztos útiterv). A legmeglepőbb helyzettel Indiában találkoztunk amikor a Radzsasztanba tett látogatás gondolatával kacérkodtunk. Igaz, hogy közeledett a fesztiválszezon, de az, hogy három hétre előre semmi hely a vonatokon az meglepett… Szóval, a szezontól függően akár több hétre előre is telítettek a normálisabb, hosszú vonalakon közlekedő vonatok, és az 50 fős várólista sem ritka az esetlegesen felszabaduló helyekre. A megnyugtató hír, hogy buszok gyakrabban és nagyobb számban járnak azokkal eddig mindig szerencsénk volt akár az indulás előtti napon is.  Azért nem árt számításba venni, hosszú út esetén, hogy a VIP buszról nem minden országban ugyanaz az elképzelés. És, hogy szeretik a jelzőket ezért van VIP, delux VIP, Super delux VIP lehetőség is, néha sok néha nem sok különbséggel. Az ár árulkodó minden esetben, szóval amennyit fizetsz annyit várj, ne annyit amit az iroda falán a képen láttál.)

 

Szóval vonatoztunk. Mivel örültünk hogy van helyünk nem válogattunk a felső vagy alsó ágyak közül, de ha valaki a jövőben erre vonatozgat és teheti akkor válassza az alsó ágyat ami tágasabb, szélesebb és könnyebben ki lehet menni éjszaka pisilni.  A felső ágyon nincs ám forgolódás, mozgolódás, felüldögélve olvasás és még fel is kell mászni. A kocsiért felelős kalauz egy ágy párat (alsó és felső) 2,5 perc alatt hozott szereléssel, ágyazással, függöny felrakással birtokba vehető formába. A visszafelé mozdulatsor kevesebb mint két perc alatt megvolt. Igazi sztenderd szerint dolgozott, mindig pontosan ugyanúgy, ugyanabban a sorrendben csinált mindent. Volt időm, megfigyeltem.

 

hippicharacteristicA maláj-thai határon egy régi, fekete, kézzel festett tábla áll szigorúan és elrettentésül azok ellen akik hippi karakterisztikával szeretnének Thaiföldre lépni. Az egyértelmű jelek közé sorolták ha valaki olyan sortot vagy selyem nadrágot visel aminek a megjelenése nem elfogadható, ha atlétában érkezik vagy alsóruházat nélkül viseli a mellényt, ha papucsot vagy faszandált visel – kivételt képeznek azok akiknél ez a lábbeli egy népviselet része-, ha a hosszú ápolatlan a haja vagy általánosan a nem rendezett, tiszta megjelenése. Nos, ezek közül egy vagy több a legtöbb turistára ráillik, különösen egy full moon partyn, úgyhogy gyanítom már nem veszik szigorúan a szabályozást.

De mi biztosra mentünk, és a határátlépéskor Zoli a frissen nyírt kopasz fejével és a nagy szakállával inkább egy arab terroristára emlékeztetett de semmiképpen nem egy hosszú hajú hippire, (ami esetleg Izrael vagy az USA környékén nem lenne olyan nyerő),  én meg a vonaton fagyasztásra állított légkondi miatt magamra öltött sízokni, szandál, nadrág, ruha és vastag kapucnis pulcsi szettemben teljesen beolvadtam  a kínai utasok közé, talán csak a kék szemem árult el meg hogy nem volt a kezembe semmi kaja.

 
 
 
Bangkok – nekünk – nem volt sem elsőre  sem nagy szerelem. De azért a bájától amit szégyenlősen megmutatott szépen lassan kedvessé vált. Krung Thep, ahogy a helyiek hívják,  nem volt mindig az ország fővárosa, csak az előző főváros Ayutthaya  18. század végi pusztulása után vette át a mai szerepét. Építése 1785-ben fejeződött be véglegesen. Ma az ‛Angyalok Városában’ megtaláljuk a régi emlékeket, a hagyományos negyedeket éppúgy mint a gyorsan fejlődő területeket és a változás jeleit. A megszámlálhatatlan kolostor, a járdán ülő utcai árusok és kiskocsin ebédet kínálók elvegyülnek a globalizációval együtt megjelent McDonaldsokkal, Starbucksokkal, Kentucky csirkésekkel, Mango és H&M üzletekkel együtt a toronyházak és plázák tövében. Az egész város hangulata eklektikus. Jól öltözött irodaházból hazaigyekvő lányok kosztümben pattannak fel a kedvelt kismotoros taxis mögé a hátsó ülésre – természetesen oldalra fordulva ahogy egy hölgynek illik és -  bukósisak nélkül. Öltönyös úriember iPhone 5-tel a kezében a 60 emeletes irodaház árnyékában veszi meg az ebédjét idős nénitől aki a többiekkel együtt árulja a füstölt pálcás húsgolyót, polipot, levest és pad thait. A város szíve a gyorsan fejlődő üzleti negyedek által határolt terület (Silom,  Sathon és Asok kerületek) mind tele vannak magas irodaházakkal és a közlekedés is ezen a részen a legfejlettebb a magasvasutak és metró hálózatával. Emellett furcsán hat a katmandui utcákat idéző irtózatos mennyiségű kaotikus, villany- és telefon vezeték hálózat ami ezeknek a házaknak az infrastruktúráját adja… A japánok azt mondanák ez olyan giri-giri megoldás, de bárhogy is hívjuk meglepő a kivitelezés (hiánya).
 

A kínai negyed utcáin mindent megkaphatsz. Végeláthatatlan  tematikus ‛shop house’ negyedek az utcafrontra kipakolt portékájukkal ami a fűnyírótól, műanyag edényeken, régiségeken, ékszereken át az építkezéseken használt nagy csővezetékéig és az esztergapadig mindent árul. Nagyjából ugyanennyi az előttük tábort vert magánember aki többek között régi szemüvegkeretet, kibelezett mobiltelefont, sorsjegyet és persze kaját árul. Az utazás során az az egyelőre nem alátámasztott hipotézist fogalmaztuk meg, hogy a kínai emberekre ezáltal a negyedeikre jellemzőbb a vállalkozói réteg, és százalékosan több kínai nyit saját kis üzletet, mint az éppen adott ország helyi lakosai … És tulajdonképpen bármit elkezd árulni.

 

palaceVan még egy utca ahol majdnem mindent megkaphatsz. A hátizsákosok utcája a híres Khao San, ahol akár úgy is el lehet lenni egy hétig, hogy ki se teszed a lábad. Mi maradi utazóként az alvást előnyben részesítve a reggelig bulizó tömeggel szemben egy másik területet választottunk hadiszállásul, de a környéken járva meglátogattuk a nevezetes utcát. Van minden: szállás-szállás hátán, enni és inni való (meg akár egyéb is), ruha, szuvenír, masszás sörrel a kezedben, fodrász, bárok és véget nem érő bulik. Csináltathatsz hamis diákigazolványt, jogosítványt vagy diplomát is. Bár azt nem sikerült megfejteni ezeket az utcán, sima irodai laminálóval készült hamisítványokat hol lehetne felhasználni… lehet ez csak egy poén amit nem értettünk meg. Ha mégis ki szeretne mozdulni az utazó a Khao Sanról elég közel van a királyi palota, a Wat Pho és a Csaophraja folyó amit azért kívülről vagy belülről mindenki megnéz.

Pont ezért, aki erre a környékre vetődik készüljön fel a tömérdek vezetett csoportokban érkező turistára. És ami az egyik legbiztosabb jele a nagy látogatottságnak az okoskodók hadára is. Hosszú hónapok óta először a királyi palota mellett próbált egy kedves úriember átverni minket, hogy a Wat Po meglátogatása helyett az általa szervezett hajóútra fizessünk be. Persze akkor se hittem volna el neki hogy a Wat Po bezárt ha az újságban is megjelent volna, és egy rendőrkordon állja el az utat mert én meg már csak túl ilyen vagyok… Mindesetre, sose hidd el egy idegennek, hogy valami már bezárt, nem engednek be, vagy hogy amúgy a mellékajtó a bejárat és ott kell jegyet venni! Különösen, ha van egy jobb ötlete… Nézz utána, keresd meg, és kövesd a tömeget!

 

buszSehol sem szoktunk taxit használni, és ha van egyéb lehetőség a tuk-tukot is mellőzük. Mindent a lábunkon, biciklinvagy a helyi tömegközlekedést használva közelítünk meg. Olcsóbb és kalandosabb is. Ahogy említettem van egy kiépített metró szakasz és két magasvasút társaság de ezek a vonalak nem fedik le a teljes várost. Cserébe Bangkok teljes területét behálózzák a teherautó platóból átalakított és ‛rendes’ busz vonalak is. Ezek egyike sem szereti becsukni az ajtót és a sofőr vezetés közben fél kézzel kitűnően meg tud ebédelni, miközben hangosan szól a helyi sláger a rádióból. Valós és megfizethetetlen kaland a steril taxihoz vagy akár tuk-tukos utazáshoz képest. Menetrendet vagy útvonalhálózatot nem sikerült találnunk, de a buszmegállóban álldogálók készségesen segítenek melyik buszra érdemes felszállni és a buszon a kalauz meg az egész utazó közönség veled együtt szurkol hogy jó helyen szállj le. Az egyik ilyen buszozás alkalmával a kalauz hölgy megszervezte nekünk a célba érést, amihez célravezetőbb volt átszállni egy másik járatra, így megkérte a buszsofőrt intse le nekünk a másik buszt a szembe sávban. Miután az megállt valamit át kiabált nekik thaiul. Lehet ennek köszönhető volt a kitüntetett figyelem és hogy végig nagyon izgultak hogy jó helyre érkezzünk.

 
 
 

Bangkok zajos forgatagából Ayutthayába az álmos és lassan hömpölygő régi fővárosba utaztunk. Itt a legnagyobb élet a buszpályaudvaron és környékén van. Itt található a piac is az egyszerre érdekes és gyomorforgató szagaival,  kínálatával és látványával. A mindig éhes utazóközönség válogathat a sokféle tészta, rizs és húsétel közül amit frissen készítenek el neki a gurulós konyha tűzhelyén. A régi királyi város romjai és emlékhelyei illetve a megszámlálhatatlan mennyiségű templom és Buddha szobor vár rád, de az ötödik emlék után már immunissá váltunk. Az elmaradhatatlan éjszakai piac és a hajókból portékát kínáló helyiek után ami még marad az a kukoricás vanília fagylalt ami nem thai különlegesség bármennyire is furcsa az európai gyomrunknak, mert egy amerikai fagylaltozó hálózatban tették elém. (Egyébként a fagyi meg a brownie is elképesztően finom volt.)

 

Itt találkoztunk az egyik legkedvesebb tulajjal és személyzettel a karakteres, thai jellegű Baan Lotus Vendégházban, és itt beszélgettünk buszjegy vásárlás kapcsán több mint egy órát egy hihetetlen nővel Namjoy-al aki hét fiút fogadott be és nevel, gondoskodik a szüleiről, miközben az utazási irodát csinálja és mindezt egyedül még férje Angliában dolgozik. Saját házassága révén beszélt a sok vegyes párról is akiket Thaiföldön látni. Leegyszerűsítve a thai lányok sétáló ATM-nek látják a külföldi pasikat, a külföldi pasik meg leginkább nem mondják meg a thai lányoknak ha lejár a vízumuk ők hazamennek, de a persze a lány nélkül… mert sokszor otthon is van egy. Ez egy eleve rossz alapokra épített kapcsolat és ezt csak nehezíti, hogy a lányok legtöbbször nem beszélnek angolul vagy az adott idegen nyelven és a férfiak sem tudnak sokkal többet thaiul a sawadee és kap khun kap pároson kívül. Az ilyen párok Ayutthayaban nem is tűntek fel igazán, de Chiang Maiban szinte ez volt a normális felállás. Ezeket az unott fejjel idegen párjuk mellett ülő lányokat, az egész nap részeg étteremtulajt, az okos telefont nyomkodó masszőrlányokat vagy a folyamatosan csalódott arccal utast hajkurászó utazási irodást nézve gondolkodtam el először vajon miért is mondták akik már jártak erre, hogy az emberek mosolya nem olyan őszinte mint Laoszban.

Nem őszinte, mert már nem olyan boldog aki hordozza … És nem boldog, mert nem őszinte az élete. És ez mind független a pénztől, az országtól, a vallástól. Szegényen és gazdagon, Amerikában vagy Ázsiában, buddhistaként vagy katolikusként is lehet boldogan élni. Hogy mégis miért vagyunk oly sokan elégedetlenek és boldogtalanok, (és miért jellemzőbb ez a jóléti társadalmakra) arra a válaszom már megvan de még csak tanulgatok élni vele…

 
 
 

streetart_kMikor megérkeztünk Chiang Mai-ba akkor az első érzés ami átsuhant rajtunk az az, hogy ez a város otthon a távolban. Persze lehet azért mert végre találtam kovászos barna kenyeret és friss házi kecskesajtot meg zöldfűszeres körözöttet, vagy mert több vegetáriánus kávézóval találkoztunk a 2×2 km-es óvárosban és közvetlen környékén, mint egész eddig nem. (Nepál és Ladakh a széles körben elérhető vegetáriánus ételek miatt felmentést kap a kijelentés alól). Persze a 150 ezer fős város méretei és hangulata is inkább kedvünkre való mint a 8 milliós Bangkoké. Az őrült vasárnapi utcai vásáron érdemes cél nélkül tévelyegni. Chiang Mai a második legnagyobb város Thaiföldön és ahogy Ayutthaya is ez is egy régi királyi főváros. A terület a Lanna majd később a Chang Mai királysághoz tartozott és ennek a központja volt a város egészen 1939-ig. Ma már ez a terület is a Sziám nevet Thaiföldre váltó, 1939-ben megalakult alkotmányos monarchiához tartozik. Az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van leginkább jelképes szerepeket lát el, de az egész országban óriási tiszteletnek örvend.  Ennek egyik furcsa megnyilvánulása a moziban a vetítések előtt lejátszott dal ami tiszteletadás a király előtt és a közönség állva hallgat végig. És nehogy elfelejtsd, hogy, fel kell állni a dal előtt hangosan be is mondják.

 

Két hetet maradtunk Chiang Maiban ami nem a kajának köszönhető, bár nem szenvedtünk hiányt, hanem a jógának amit véletlenül találtunk:Reggelre Chi flow (yang) yoga és estére Yin yoga. Ez a két yoga kiegészíti egymást: a reggeli egy energetikusabb, megdolgoztatóbb, testet felébresztő gyakorlatsor, ahol az egymást követő mozdulatok szünet nélkül folyamatos áramlatként kapcsolódnak össze; az esti egy lazítósabb, nyújtósabb feladatsor ami lecsendesít és felkészít a pihenésre.

 
 
 

Nekünk ezt adta Thaiföld. Meglátjuk Laosz mit ad.







8 hozzászólás a bejegyzéshez

Na eddig ez volt a leghangultaosabb nekem :)

g0yq9r Very good article. I am facing a few of these issues as well..

Always a big fan of linking to bloggers that I appreciate but do not get lots of link enjoy from.

Check below, are some completely unrelated sites to ours, having said that, they are most trustworthy sources that we use.

The time to study or go to the content or web-sites we’ve linked to beneath.

Please take a look at the sites we follow, including this a single, because it represents our picks in the web.

One of our visitors lately suggested the following website.

Usually posts some very exciting stuff like this. If you are new to this site.



szólj hozzá !









  Cancel Reply

Protected by WP Anti Spam