Blog



november 9, péntek – Ladakh: Adni és elfogadni

Share to Facebook Share to Twitter Share to Twitter Share to Twitter

KÖZZÉTETTE: zoli    CÍMKÉK:      KÖZZÉTÉTEL DÁTUMA:  November 9, 2012



Ladakh nem India! Ez az ország (?), tartomány (?) jelenleg közigazgatásilag Indiához tartozik, kultúrálisan és vallásilag azonban Tibethez áll a legközelebb. Az emberek életfelfogása, viselkedése alapvetően különbözik…mondhatnánk nem is szomszédos.

 

‘Adni és elfogadni’ ez az elv jellemzi a legjobban számomra Ladakh-ot, ‘Kapni és ügyeskedni’ pedig az én szubjektív Indiámat, ami mindkét esetben a korlátolt tapasztalatomon nyugszik. Csak egy példa! Míg Ladakhban a számlafizetés a szállásunkon egy önbevallásos rendszerre épült – egy papírlapra gyüjtöttük a fogyasztásunkat – addig Delhiben az előre kifizetett szobaszámlát is kifizetették volna még egyszer, ráadásul 25%-kal magasabb áron. Ladakh földrajzilag a Himalája nyugati részén fekszik. A fővárosa Leh 3500 méteren magasan van, a környező hegyek pedig 7000 méter felettiek, többek között itt található a föld legmagasabban lévő autóval járható útvonala, Srinagar és Manali között. Ilyen magasságban a megérkezésünk utáni napokban még a séta is nehézkes volt, gyakorlatilag 10 perc után elfáradtunk, nehezen vettük a levegőt. A magaslati levegő és az időjárás alapvetően meghatározta a mozgáskörünket, így október végén, november elején napközben ~15-20, míg éjszaka -5fok körül volt a hőmérséklet. A legtöbb helyen nincs melegvíz és fűtés, az 5 fok körüli vízben zuhanyzás pedig…hmmm…hogy úgy mondjam…felkészültséget igényel :)))… Mi az időnk nagy részét azonban olyan helyen töltöttük, ahol ezzel a kettővel nem volt gond. Ha-ha…gyenge európaiak :)))…Volt előnye is az időpont választásnak: ilyenkor már minden turistáknak fenntartott hely bezár és gyakorlatilag csak a helyiek vannak, plussz egy-két kitartó, általában mindenévben hónapokat itt töltő, külföldi. Ugyanis az időjárási és útviszonyoknak köszönhetően a Föld ezen része novembertől – áprilisig gyakorlatilag el van zárva a külvilágtól. Nekünk, Európa közepén élőknek, ezt olvasva legfeljebb csak érdekesnek találtuk, de megérkezve megtapasztaltuk, hogy mennyire kiszolgáltatott is tud lenni az ember a természetnek. Szerettük volna meglátogatni azokat a kolostorokat (Zingla és Phuktal), ahol Kőrösi Csoma Sándor több évet töltött a tibet buddhizmus és nyelv tanulmányozásával, miközben a tibeti-angol szótáron dolgozott, de a havazás és a hőmérséklet miatt ezt nem tudtuk megtenni. Talán majd legközelebb…

 

Ha Ladakh akkor BUDDHIZMUS, így nagybetűvel! Ha valaki kíváncsi a tibeti buddhista életre, akkor, eléggé irónikus, de ide kell jönnie. Tibetben, hála a Kínai kormány hathatós tevékenységének, mára már a kolostorok egy részét lerombolták, a másik részét pedig múzeummá alakították. Az embereknek nem engedik a vallásgyakorlást, nem tarthatnak maguknál még Dalai lámát ábrázoló képet sem. Sok szerzetest megvernek, megkínoznak és börtönbe zárnak ha ‘rajtakapják’. A kolostorokban, ahol korábban több száz szerzetes élt, ma már legfeljebb 10 ‘lézeng’…Itt Ladakhban azonban teljesen más a helyzet, gyakorlatilag minden sarkon található egy sztúpa, amerre a szem ellát mindenfelé hegyekre épített kolostorok állnak és minden ház tetején a jellegzetes tibeti buddhista imazászlók lógnak, csak hogy a külsőségeket említsem. Ami azonban ennél fontosabb, az emberek cselekedeteiből, beszédéből is egyértelműen kitűnik, hogy mély együttérzéssel és tisztelettel rendelkeznek egymás és minden élőlény iránt, amit az előbb is említett ‘Adni és elfogadni’ szófordulat fejez ki a legpontosabban számomra. Először adnak, azt amit tudnak (szállást, ételt, tanítást…stb), segítenek amiben tudnak és utána elfogadják azt amit cserébe fel tudsz ajánlani. Mindezt hihetetlen természetességgel, kedvességgel, életvidámsággal és nem utolsósorban békességgel teszik. Az utóbbira számomra talán a legegyértelműbb példa az, ahogy a rendfenntartó katonák a turistákkal (azaz jelen esetben velünk) cseverésznek, közös fényképet akarnak, valamint hogy buddhista fesztiválra járnak, kikapcsolódni..:))

 

Az itt eltöltött idő alatt körbejártuk Leh-et és a környező nevezetességeket, mint a japánok által épített Shanti sztúpát, ami nem meglepő módon rendkívül hasonlít a pokharai (Nepál) World Peace Pagodára, valamint a város feletti hegyen található Leh-i palotát. Ugyanakkor 3napot eltöltöttünk a thiksey-i buddhista kolostorban is, ahol egy fesztiválon vettünk részt. Az 1433-ban épült Thiksey Kolostort minipotalának is szokták nevezni, a feltűnő hasonlóság miatt. A fesztivál során a szerzetesek ugynevezett Cham táncot mutattak be, amely eredete a 8. századra vezethető vissza és Padmaszambhava életének eseményeit mutatja be. (Ez nem minden esetben van így, de mi egy ilyenen vettünk részt). Padmaszambava volt az az indiai jógi, aki elvitte Tibetbe és Ladakhba is a buddhizmust, annak is a tantrikus, azaz a gyakorlatokra épülő formáját. A fesztivál során a táncosok különböző, istenségeket kifejező, maszkokat vesznek fel, amelyek különféle érzelmeket, tudatállapotokat fejeznek ki, majd egy meditatív zenére táncolnak. A tánc koreográfiája, zenéje és a maszkok egy titkos tanra épülnek és több mint 1200 éve eszerint gyakorolják. A képgalériában betekintést nyerhettek, hogy hogyan is zajlott ez az esemény, valamint hála a Lámák nyitottságának bekukkanhattok a kulisszák mögé is egy kicsit.

 
…a magasszintű Buddhista hagyományból megtanulhatjuk, hogy a látszólagosan körülöttünk lévő világ ‘csak’ a tudatunk kivetülése, tehát illúzió…akkor Ladakh – hogy Chogyam Thrungpát idézzem – szuperillúzió volt… :)))







Hozzászólás a bejegyzéshez

AZdSWW Really appreciate you sharing this blog.Thanks Again. Keep writing.



szólj hozzá !









 

Protected by WP Anti Spam